Ítéletidőre ébredtünk. Hatalmas szélvihar, szakadó eső és ismét 10 fok tombolt odakint. A tegnapi napsütötte vidám nap úgy tűnt nem folytatódik, hanem helyette egy szomorú, otthonülős beszélgetős napunk lesz. Évával folytatott pompás reggel után csak kidugtuk az orrunkat és megvettük a jegyünket, ami azért volt szükséges, mert az Éva által megírt program gyalogszerrel nem végrehajtható, főleg ilyen időben. Továbbra is drága a közlekedés….
Vettünk egy 16-os jegyet, de minden utazáshoz óránként minimum 2 jegyet fel kell használni, ami úgy működik, hogy a papírcsíkunkra rápecsételnek. Ez rossz esetben akár 3 jegy is lehet. Tehát meg kellett gondolni hogyan használjuk fel takarékosan a jegycsíkot.
Az ítéletidőhöz méltóan első utunk a Vasa múzeumba vezetett, ami egy olyan hajót mutat be a közönségnek, amely az 1628-ban vízre bocsátását követően rögtön felborították a hullámok és a legénységgel együtt elsüllyedt. Ez a múzeum ahhoz az öbölhöz közel épült fel, ahol ez a hajó elsüllyedt és 1957ig feküdt a víz mélyén, gyakorlatilag Stockholm belvárosában. Három éves munka árán tudták kiemelni ezt a lenyűgöző méretű hajótestet. Sokáig a Strandvägen előtti partszakaszon állt, majd utána építették fel számára, ezt az építészetileg is gyönyörű múzeumot, amit egy régi száraz dokkra húztak fel.
A múzeum tömören a „beszabehugy” kategóriába sorolható. Amikor az ember belép, azonnal a hajó óriás orránál találja magát, amelyet 8 szinten keresztül lehetett csodálni és tanulmányozni. Ez a 8 szint magába foglalja a hajó legalsó részétől, a legfelső fedélzetig az egész hajótestet, de nem tartoznak bele az árbócok, amelyek még messze a 8. szint fölé magasodnak. Leírhatatlan méretekkel és a restaurátor munka gyöngyével találkozik az ide látogató. A hajót eredeti formájában tekinthetjük meg, de a hajó test színeit nem újították fel, ugyanúgy hagyták, mint ahogy 60 éve kiemelték a vízből és csak a hiányzó részeket egészítették ki. Állítom, hogy ez a leglátogatottabb múzeum a városban. A múzeum szerencsére nem csak a hajót mutatta be, hanem hihetetlen széles körben tudta ennek a szerencsétlenségnek az alkalmával megmutatni az akkori tengerész életet és az akkori embereket is. Aki ide tervez a jövőben utazást, feltétlen nézze meg ezt a kiállítást!
Miután bódultan kijöttük a múzeumból kis pech sorozat várt ránk, ugyanis majdnem minden amit Éva megakart mutatni zárva találtuk. De nem adtuk föl és így is kárpótolva lettünk, ugyanis bejutottunk a Gunnar Asplund által tervezett városi könyvtárba, ami szintén egy építészeti remekmű. Hihetetlen szigorú épületről van szó, igazi svéd alkotás.
Éva láthatóan belejött a városban való kalauzolásba és jobbnál jobb ötletekkel állt elő. Végül Stockholm egyik legújabb negyedét néztük meg, amely egy régi ipari negyed rehabilitációjaként jött létre. IMÁDTAM EZT A HELYET!!!!!!!! Itt akarok élni!!! Gyönyörű tágas - nagyon modern házak, amelyek egyenként épphogy átlagosak, de együtt szenzációs városrészt alkotnak - világos lakások előtte a Balti-tenger egy öble, part menti sétány, nádas, kicsi yachtok és nagy nyugalom! Ja és persze minden nap komppal közlekednék, ahogy ezt most is tettük.
Innen kacskaringós, városnézős úton mentünk haza, ahol egy újabb csodálatos vacsora keretében megint nagyon jót beszélgettünk Évával, aki megható módon viselte gondunkat ott létünk alatt. Meséseket ettünk, szépeket láttunk és rengeteget mesélt nekünk. Nagyon rossz volt elbúcsúzni tőle, ugyanis holnap indulunk tovább Töckforsba (ejtsd: Tökfos :)) egy Midsommar mulatságon részt venni, ami Marci rokonainál lesz.
Ja és egy fontos észrevétel, a város több pontján lehet biciklit bérelni, átszámítva 3000 Ft/3 nap áron. Megéri!!
