A tegnapi fárasztó nap után nagyon frissen ébredtünk és feltöltve készleteinket (485 Ft-os benzinnel együtt) indultunk tovább. A Sognefjord egyik szigetét körbe autózva eljutottunk a Laerdali komphoz és hajóval keltünk át a fjord vizén. A partra szállás után alig 20 perces autózás után végre megpillantottuk a Borgundi templom fekete falait. Oda se nézve megvettük belépőjegyünket és végre átléphettük ennek a csodálatos épületnek a küszöbét. A Borgundi templom 1180-ban épült. Nem túl nagy templom, de csak úgy sugárzik belőle az ősiség és érezni, hogy falai tele vannak sok száz emberöltő emlékével. Feketén, komoran áll ott, lassan a hegyek és a kövek is maguk közül valónak kezdik tekinteni. Ragyás falait, helyenként már formátlan, vénséges díszeit, girbe-gurba, de gyönyörű oszlopait feledhetetlen élmény megérinteni! Alig lehetett szabadulni tőle, pedig nagyon sok időt töltöttünk ott.

Nem maradt más, utaztunk tovább, következő szállásunkra, Dombasba és már azt is megengedtük magunknak, hogy kis levágásokat tegyünk alsóbbrendű utakon, hiszen már kezdjük érteni a norvég autózást és most van időnk, mert szállásunk nincs olyan messze. Azért meglepetés most is akadt: Ahogy rátértünk egyik alkalommal a főútra hamar kiderült, hogy ez ugyanaz arra a holdbéli tájra vezető út, amin tegnap jártunk! Megint megnézzük!! Na nem! 10, azaz tíz méteres látótávolságot szabtak meg nekünk és még automata sem volt, hogy pénzt dobjunk bele, hogy a felhő elillanjon körülöttünk! Az a ritka eset állt elő, hogy szállásunkra nem beestünk lihegve sűrű elnézést kérve, hanem kényelmesen begrasszáltunk a még nyitott irodába és kedélyesen elcsevegve kaphattuk meg a kulcsot és egy pompás vacsorára is volt időnk. Viszont mekkora mázli, hogy nálunk volt a „mindent tudó mappa”, amiben ott voltak a kinyomtatott szállásfoglalásról a levelezések, ugyanis az emberünk két éjszaka helyett csak egyre írt be minket…