A mai napot egy szóval tudnám összefoglalni: IZOMLÁZ!!!! Alig érzem a lábamat, annyira zsibbad. Reggel 9-től este fél 10-ig sétáltunk és bejártuk a várost, mivel a helyi közlekedés borzalmasan drága, autóval meg lehetetlen megközelíteni a belvárost. Tehát maradt a lábunk.
Első állomásunk a stockholmi városháza volt. Ez 5-6 km-re van az Essingen szigettől, ahova 11-re kellett volna odaérnünk tárlatvezetésre, de ehelyett 12 óra előtt nem sokkal értünk csak oda. Így sajnos a Nobel díj átadás helyszíneiről lemaradtunk, de úgyis jövünk még ide!
A városháza után találkoztunk a központi vasútállomáson egy kedves rokonnal, aki már évtizedek óta Uppsalában él és boldogan jött minket körbekalauzolni Stockholmban. Azért, hogy benyomást kaphassunk Stockholm hétköznapjairól egy kifejezetten nagy kerülővel vitt el minket az óvárosba, hogy a turista negyed előtt lássuk a mostani belvárost ahol a nagy élet zajlik. Marci szerint az óváros szépnek valóban szép, de nem különlegesebb egy bármely európai város középköri illetve barokk magjától. Stockholban ez szép, de nem ezért lélegzetelállító a város. A puritán skandináv hozzáállás itt is teljesen megmutatkozik és szó sincsen magamutogató, gazdagságát mindenki orra alá dörgölő óvárosról, ez legmarkánsabban a királyi palotában mutatkozik meg, ami épp annyira fényűző kívülről, mint Pesten a Ludovika épülete. Erre a visszafogottságra egyébként a svédek nagyon büszkék, hiszen ők a jég hátán is megélnek. Pihenésképpen leültünk a Balti tenger egyik partjára és „kifaggatuk” Ildit, aki a királyi családi pletykáktól kezdve a legérdekesebb történeteket a Svédországba való beilleszkedésükről és az ottani életről elmesélte. Azt tudtátok, hogy miután az államalapító Vasa-k kihaltak, Napoleon egyik hadvezére a ma trónon lévő királyi család őse? Ezekután kérésünkre elvezetett minket a Strandvägenre, ahol végig sétáltunk a gyönyörűséges fasoron és Stockholm legelőkelőbb lakóházai előtt. Noha még nem voltunk New Yorkban, valahogy így képzeljük el a Central Park előtt vezető utcát, a fényűző apartman házakkal – de nyilván azok sokkal nagyobbak. A Strandvägenre nem igaz a svéd egyszerűség, ugyanis ezek a házak gyönyörűek, elegánsak és fényűzőek. A mögötte lévő utcák pedig méltó folytatásai ennek a pompás part menti útnak, de azok jóval bensőségesebbek. De itt is érezni, hogy roppant előkelő környéken járni. Egy szó mint száz jó lehet a Strandvägenen élni! Este elváltunk Ilditől akivel az út során még találkozunk és hazasétáltunk Évához, aki szokás szerint fenséges vacsorával várt minket és éjszakába menő beszélgetésbe kezdtünk vele.
Este már meg se próbálkoztunk az ipoddal, csak eldőltünk, mint egy fa.
