Mai nap elhatároztuk, hogy megnézzük Oslot. Mivel Vikiék a norvég határtól pár kilométerre laknak, kényelmesen elértük Oslot és még egy kis korzózásra is volt időnk. Az autópálya díj kifizetésénél elég kellemetlen helyzetbe keveredtünk, ugyanis az automata nem fogadta el a kártyánkat, apró meg egyáltalán nem volt nálunk, ráadásul lehetőségünk se volt felváltani a pénzünket. Sőt az ügyeletes sem jött segíteni, csak ígérgette, hogy majd 2 perc múlva…. Na közben mögöttünk természetesen szép libasorba felsorakoztak az autók és egyre idegesebbek lettek, hogy mit szarozunk és „kedvesen” ránk dudáltak. Ez egy fontos észrevétel, hogy az autósok borzasztó türelmetlenek és állandóan mindenért dudálnak. A történet végül úgy záródott, hogy a mögöttünk lévő terepjáróból kiszállt egy csaj kezében apróval és kosárra dobta a díjat és csak annyit üvöltött, hogy DRIVE!! Annyira égő volt….
Oslo felé vezető út telis tele van sebességkorlátozással, minden híreszteléssel ellentétben a norvégok ezt egyáltalán nem tartják be és amint lehetett nyélgázon előzték meg a 60-70el tötyörgő túristákat. Hogy a sokszor alig száz méterre egymást követő telepített trafipaxokat hogyan játszák ki azt nem tudjuk. Oslo-ban káosz fogadott, mindenhol útépítés, építkezés, a gps azt sem tudta hol járunk, állandóan újra tervezett és nem létező körforgalomba terelt minket. Az már hamar kiderült számunkra, hogy nem fogunk stockholmi szintű várost látni. Messze elmarad Stockholm méltóságteljes pompájától. Hosszas keresgélés után megtaláltuk a Vigeland parkot és megnéztük a hisztiző kisfiútól a szerelmes páron át a park végében lévő ember toronyig, „hústoronyig” mindent. Ezekután elmentünk a viking múzeumba és megnéztünk egy hasonló kiállítást, mint a Vasa múzeum, csak épp a hajó volt még a Vasa-nál 800 évvel régebbi viking hajó. A múzeum részletes megnézése során átélhettük, hogy a vikingek bizony tényleg tökös gyerekek voltak és igazi HC (Hardcore) vizitúrákon vettek részt. Ezután a belvárostól ismét agyvérzést kapva jutottunk el az operaházhoz. Osloban csak a legmerészebbek próbálkozzanak meg a parkolóhely keresésével. Osloban aki politikus, akinek pöttöm elektromos autója van, aki mozgáskorlátozott, aki motorral van, aki biciklivel van és még szerintem a kutyáknak is van saját fenntartott parkolója, amik természetesen üresen tátonganak, a többiek viszont úgy keringenek a foglalt parkolóhelyek körül mint a keselyűk. Meg se próbáljátok azt, hogy beálltok valamelyik fenntartott helyre, mert nagyon magas összegekben büntetnek meg és mindig résen vannak! Viszont ha már elégettél fél tank benzint a kőrözéssel és elég szemfüles és pofátlan vagy, akkor norvég árakhoz képes olcsón parkolhatsz. Természetesen mi sem úgy képzeltük, hogy autóval mászunk végig Oslon, de egy parkolóházban való leparkolás majd az azt követő tömegközlekedés után kongó bankkártyával indulhattunk volna haza. Tehát ezekután sikeresen megérkeztünk az operaházba, ami egy Széll Kálmán térnyi (figyelitek? :) ) építkezés közepén áll és BÁMULATOS!!!!! Na ezért tényleg érdemes megnézni ezt a várost. Az egész rikító, tiszta fehér volt így Marci napszemüveg hiányában a szeme helyén lévő két vágáson át semmit nem látott. (próbált a szemeivel 243as blende-értéket elérni). Az épület a tenger felé lejtő síkokból tevődik össze, amiken fel lehet menni az épület tetejére is teljesen szabadon, mindig új és új szemszögből megnézve az operaházat és a várost. Ezekből a vízbe vesző lejtőkből emelkedik ki a fogadócsarnok, aminek hatalmas függőleges üvegfelülete van. Amikor ott jártunk épp előadás előtt voltak, úgyhogy végig nézhettük, ahogy Oslo krémje elegánsan megérkezik az épületbe és bevonul az előadásra egy pezsgővel a kezükben. A női wc mindenestre itt is borzasztó. Biztosan a rengeteg töltött hólyagú turisták miatt, akik nem is az előadásra jönnek, csak kapva kapnak egy ingyen pisi után. Elég viccesen hatott, ahogy álltam a kis koszos tornacipőmben a sok kinyalt díva között.
Hazaértünk porzó tankkal, mert természetesen (az ünnepre fogva mindent) nem működöt egy benzinkút sem. Pont jókor érkeztünk, ugyanis a gyönyörű napsütésre való tekintettel Vikiék most pótolták be a Midsommar fa felállítását és körbetáncolását énekekkel, amibe mi is természetesen beálltunk. Vacsora után szerencsére Vikivel is tudtunk egy hosszabbat beszélgetni, mivel ez nem volt olyan egyszerű lévén állandóan dolgozott a sok vendég miatt.
