Ma elhagytuk a Mikulás hazáját, de előtte szerintem az út egyik legjobb kempingjében aludtunk. A mai út során ismét visszatérünk Svédországba, azon belül is Umeaba. Mivel ma se fog történni sok izgalmas, ezért folytatjuk a számvetést.
Tegnap, amúgy amikor megérkeztünk este a szállásra (23 óra körül) a hőmérő 15 fokot mutatott, hát mi majd megdöglöttünk, olyan melegünk volt és pólóban rohangáltunk. Tuti melegebb volt vagy lehet hogy már teljesen átálltunk az északi időjárásra?!
Az az eset történt velünk, még így kis érdekességképpen, hogy csak tegnapelőtt vettük észre, hogy mindkét első lámpákban kiégett a tompított izzó de erre mi hogy is jöttük volna rá, amikor csak világosban vezettünk és csak a szembe jövő autósok közül jelezték néhányan villogással, hogy valami nincs rendbe nálunk. Mondjuk az alagutakban furcsán sötét volt körülöttünk, de hát ott is vannak lámpák és nem volt annyira feltűnő. Azonban a hazafelé vezető utunk során már nem lesz ennyire mindegy, így sürgősen hozzáláttunk a pótizzó kutatáshoz, mert természetesen azontúl, hogy mindkettő kiégett és a pótizzó készletben csak egy darab volt –de az sem volt az autóba való. Szerencsénkre egy tesco szerű Maxi Ica nevezetű hiperszuper über marketben pont ilyen izzót lehetett kapni, így gyorsan bevásároltunk és Marci ügyesen beszerelte.
Ma reggel 23 fokra ébredtünk, de mi ezt nagyjából úgy éljük meg, mintha 40 fok lenne. Szörnyű. Pedig rólam mindenki tudja, hogy valami egészen elképesztő módon fázós vagyok. Itt módosítanám a tegnapi bejegyzést, miszerint nem lesz szükség rövidnadrágra és fürdőruhára, mert mégis. (Pedig az Északi Sarkkörtől alig vagyunk 5 km-re!)
Folytatván a tegnap elkezdett sort, nagyon jó, hogy volt nálunk egy rahedli otthonról hozott élelmiszer (ezenfelül is kellett vásárolnunk még), mert ezek nélkül sokkal, de sokkal drágább lett volna az életünk (900 Ft-os kenyér!!).
Miután a szállásokat a legolcsóbb helyekre foglaltuk, bizony-bizony a legtöbb helyen az étkészlet és az edények nem tartoztak az árba. Ezért jó, ha van nálatok egy kisebb konyhafelszerelés. (Köszönjük Bencének és Csengének a Karácsonyra kapott kanálgépet.:-))
Volt, ahol az ágyneműért busás árat kellett volna fizetni és volt olyan is, ahol egyáltalán nem volt, így mondani se kell, hogy a hálózsákokat minden este megcsókoltuk (Köszi Anya, Apa, Geri a hiperszuper hálózsákot, amit szülinapomra kaptam!:-))
A hálózsákon felül mindenképp jó, ha van nálatok legalább még egy pokróc és párna pluszba.
Marhára meg tudja könnyíteni az utat, ha van GPS, ugyanis ezek az olcsó szállások annyira el vannak dugva, hogy sokáig kellett volna keresgélnünk, míg megtaláljuk a sokszor térképen sem szereplő településen. Igaz azonban, hogy folyamatosan ellenőrizni kellett, hogy merre vezet minket, mert sokszor nagy kerülővel akart volna vinni, de ha van egy szuper térképetek, akkor nem tudja át venni az uralmat.
A legokosabban úgy kellett volna cselekednünk az út során, hogy mindjárt Norvégiába átérve meg kellett volna venni egy helyi nyomtatású részletes Norvégia térképet, mert sajnos a mi jónak számító Európa térképünkben számtalan település nem szerepelt, illetve soknak az eredetihez képest valamivel eltérő névvel szerepelt ráadásul még a felfrissített GPS sem ismerte. Így folyamatosan résen kellett lenni és a GPS-t a térképet és a valóságot valahogy mindig össze kellett hangolni.
Mi az autót tetőig pakoltuk 2 személy számára (hátsó ülések lehajtva), de szinte mindenre szükségünk volt (kivéve a fürdőruhára és a feljebb említett nyári cikkekre)
Nyilván vannak über HC hátizsákos túrák, de azok egy hónap alatt nem tudják befedni az egész Skandináviát, hanem csak egy területre koncentrálnak. 24 napos autóval végrehajtott utunk ellenére, mi sem mondhatjuk el magunkról, hogy bejártuk egész Skandináviát, de jó keresztmetszetet kaptunk ebből a világból. Hátizsákos, nem tetőig pakolt autó esetén az élelmet ott helyben kellett volna megvásárolni és itt a kenyéren és vízen élés is komoly luxusnak számít számunkra.
Most itt ülünk 300 km-re Umeo-tól egy végeláthatatlan és masszívan álló dugó közepén és hálásak vagyunk hogy ilyen az egész utunk során csak most fordul elő, amikor nem hajt minket sehova se a tatár. Sajnos Umeon kívül már csak két helyszín van hátra az útból és véget ér az álomnyaralás. Holnap Uppsalában majd Schwerinben folytatódnak a kalandjaink majd 10-én este megérkezünk Budapestre. Ettől függetlenül a blog bejegyzések természetesen folytatódnak, hiszen ki tudja mi vár még ránk.
