19.52
Túl vagyunk Németországon és Dánián is. Most már a célegyenesben vagyunk. Irány Trosa!
A mögöttünk lévő útról pár szóban…Dánia fantasztikus volt. Egy nagy lapáj az egész, de mégis eszméletlen. Azok a hidak! Marcinak mindkét hídon tériszonya volt, olyan hihetetlen méretek voltak alattunk-fölöttünk. Egy hatalmas tengerjáró konténerszállító hajó, mint kis motorcsónak haladt el alattunk. Mindezt a csodát dán mulatós zene festette alá…J Svédországba érve a határon alaposan kifaggattak minket, hogy hová, kihez és mennyi időre megyünk. Nesze neked Schengen….
Malmö után alig tudtunk tankolni, olyan hülye az a rendszer, ami azért van mert állítólag rengetegen lelépnek teli tankkal. Lehet, hogy azóta már minket is kőröznek, mert annyira nem értettük a rendszert és csak reméljük, hogy sikerült kiegyenlíteni a számlát. Ezután neki vágtunk a svéd rónaságnak. Előttünk 650 km verőfényes nap és özönvíz váltogatja egymást. Egy tavat leszámítva dög unalom a táj. Mindenfelé erdők vagy szántóföldek és jellegzetes faszerkezetű barna-fehér színűre festett mezőgazdasági épületek. Lakóházakat alig láttunk az autópályán. Összességében eddig nem túl látványos Svédország, de itt erre számítottunk. Most csak oda akarunk érni, hogy elkezdjük a nyaralásunkat a 11 fokos kánikulában.
A második nap céljáig már csak másfél óra és 150 km van. Körülöttünk nagy számban haladnak az öregecske Volvok valamint temérdek, főleg amerikai oldtimer autók. Egyik alkalommal egy 1935-ös Bugatti versenyautót vittek tréleren.
Trosaba való megérkezésünk után jön az igazi nyelvlecke. Házigazdáinkkal angolul, németül, kézzel és lábbal fogunk tudni kommunikálni.
